Wohl Janka (Pest, 1846. – Budapest, 1901. május 23.) az első magyar zsidó írónő. Apja Pesten sebész, a szabadságharc alatt honvédfőorvos; anyja művelt asszony volt. Szülei házában gondos nevelést kapott, magyarul is jól megtanult, pedig a zsidóság akkor még műveltségében és társalgásában teljesen német volt. Eredetileg zongoraművésznőnek szánták, de idegessége miatt erről a pályáról lemondott és író lett. Már tizenhárom éves korában megjelent néhány írása a lapokban, tizenöt éves korában pedig verseskötete. Stefánia testvérével együtt szerkesztette a Divat című lapot, a Nők Munkakörét, majd a Magyar Bazárt. Szerkesztői munkájukkal a nővilág ízlésének és műveltségének fejlesztésére törekedtek. Testvérével a főváros társasági életében is nevezetes tényezőkként szerepeltek. Szalonjukban számos kitűnőség találkozott, pl. Trefort Ágoston, Liszt Ferenc, Zichy Géza gróf; Arany János atyai barátjuk volt. Wohl Janka négy nyelven foglalkozott irodalommal, sokat fordított angolból. Ő volt az első nő, aki a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából fordítást végzett, fordított Symonds-tól (A renaissance) és Sainte-Beuve-től (Arcképek). 1897-ben a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki.