"Egy árnyas fa rugalmas Szárú, dús levelű ágat bújtat, színaranyból, Megszentelve a Lenti Világ Júnója nevének; Rejti e fát a berek, sűrű völgybe bezárja az árnyék." (Vergilius: Aeneis. VI. 136 - 139. Lakatos István fordítása) Az "aranyág" eredetileg mágikus erővel bírt, s csak a folyamatos küzdelem, az áldozat-hozatallal is terhes megújulni tudás volt képes birtokolni azt. Hasonlóképpen Bartók zenei világa vagy a népzenei hagyomány: nem önmaguktól örökéletűek, hanem tőlünk, általunk; a mi véges életünk táplálja az ő halhatatlanságukat. Újra és újra kérdezhetjük őket magunkról, s ha kellő alázattal, valódi elhivatottsággal tesszük, akkor itt és most is válaszolni fognak kérdéseinkre. Előadásunkkal azt a művészi utat kívánja folytatni, amelyet előző bemutatónkkal, a Tavaszi széllel jelöltünk ki. Nem imitáljuk múltunkat, hanem ráhangolódunk, s hagyjuk, hogy megtörténjék velünk. Ezúttal Bartók: 44. hegedű duó zenei világát állítjuk párhuzamba a népzenével, három egymással szorosan összefüggő jelenetben: 1. "Sűrű völgy" 2. "Árnyas fa, rugalmas szár" 3. "Dús levelű ág"