A törökszentmiklósi Kálvária kápolna 1756 és 1761 között épült az Almásy család megbízásából. A várost újraalapító II. Almásy János (1691-1765) fiatalon elhunyt fia, III. Almásy János (1728-1761) emlékére építette a kápolnát, amely az akkor itt található temető közepén kapott helyet. A család 1819-ben még felújította a kápolnát, azonban a 19. század közepén a telket és a rajta álló szakrális épületet eladta a szajoli Fehér Lajosnak. Az új földbirtokos örökösei pedig tovább adták a területet Lelovitsnak, aki Fehér Sebestyénnek adta tovább. A kápolnát 1895-1896-ban felújította és kibővítette, majd 600 forintos adománnyal a katolikus egyházközségnek engedte át a telket. 1896. szeptember 20-án Fájdalmas Szűzanya vasárnapján az addig Szentkereszzt titulusú kápolnát a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére szentelték fel. Angelo Rotta budapesti pápai nuncius kezdeményezésére a Magyar Püspöki Kar a szerzetesi helyekben szegény Alföldön szerzetes rendeket telepített le. Így került 1938-ban a szervita rend gondozásába a törökszentmiklósi kápolna. A lelkipásztorkodó rend elsősorban Szűz mária fájdalmainak tiszteletére alakult. Özvegy Kóródi Mihályné egy évvel később földeket és két házat is adományozott a szerzetesi plébánia adminisztrálására. De erre csak a 2. világháborút követően került sor. Az egri érsekség 1948. május 2-án állította fel a Fájdalmas Szűz Plébániát. A kápolna melletti iskolaépületet pedig rendházként funkcionált tovább. A Boldogasszony Évében 1948-ban XII. Pius pápa (1876-1958) egy Szűzanya-kegyszobrot adományozott a templomnak, amely a római Addolorata szobor másolata. A kegytárgy a Nagykunsági Mária-Napok keretében érkezett a városba. A szobrot Mindszenty József (1892-1975) bíboros, hercegprímás koronázta meg 1948. május 9-én. Az ő nevéhez fűződik a kápolna kegyhellyé avatása is. A kegyhely főbúcsújára minden évben szeptember harmadik vasárnapján kerül sor, amelynek főmiséje körmenettel zárul.