"Ha ​összedől a fejünk fölött a ház, ha eltemeti otthonunkat – van-e ennél nagyobb szerencsétlenség? Mégse mindegy, hol és mikor esik meg. Más akkor, ha egy ország segíti az otthontalanokat, s megint más, ha egy ellenséges társadalom szemléli vergődésüket. Pálfalvi Nándor regénye élményközelből követi nyomon egy háza dőlt bányászcsalád kiúttalan küzdelmét. Egy kisfiú szájába adva beszéli el azt, amit az író gyerekszemmel látott. Emlékezése mégis a messzi múltba visz, a mai olvasó számára a történelembe, ahol a szegények szerencsétlenségét tragédiává változtatja a társadalmi képtelenség. Ebben a számunkra már oly idegen világban megrendítő hittel szólal meg ez a szívszorító történet, melynek feloldását nem is a könyv lapjain találja meg az olvasó, hanem a történelemben."