Monor, ifj. Gaál Gyula formakészítés közben.

A 18. század végén kezdték el használni a fából faragott minták mellett az olyan formákat, amelyek a finomabb részleteket vörösréz drótokkal dolgozták ki. A 19. században viszont már nagyobbrészt fémdrótokból és rézlemezből készítették a mintafák motívumait, amelyek elkészítése külön szerszámkészletet igényelt. A faformákhoz vésőkészletre, kalapácsra, körzőre, vonalzóra és rajzeszközökre volt szükség, a fém minták készítéséhez viszont az úgynevezett dróthúzó matricát használták. Ez acéllemez volt, melybe különféle profilú kör, négyszög, esőcsepp, félkör, csillag alakú lyukak voltak bevágva, ezen keresztül húzták át a rézdrótot, s ezzel formázták ki a drótok profilját. Miután a drótokat eldarabolták, úgynevezett ültetőkkel verték be az előrajzolt falapba az idomokat, lemezeket. A minták tervezését hártyapapíron végezték, majd másolópapírral a mintafára átrajzolták. Ezután belakkozták, hogy munka közben ne mosódjon el a rajzolat. A fémből készülő minták kivitelezése több előkészületet és odafigyelést igényelt. A mintafák három sarkába egy-egy jelölőszöget vertek, amelyet a folyamatos mintázásnál illesztési pontként használtak. Hátlapjára fogantyút alakítottak ki, hogy jól lehessen fogni a mintázás közben. Funkciójukat tekintve vannak végáru mintázásához szükséges formák, sarokminták, melyek terítő, szalvéta sarkába kerülnek és alkalmazzák a bordűrmintát is, mely szoknyák, kötények, függönyök alját díszíti. A sarokminták alapja négyzet alakú, a bordűrminták pedig jellegüknél fogva hosszúkásak.

Megszerzés módja vétel, ideje 2006.

Átadó Dr. Domonkos Ottó, 9400 Sopron, Várkerület 50.

Master Gyula Gaál junior preparing pattern woods in Monor in 1973 during work. Bought by and received from ethnographer Mr. Ottó Domonkos in 2006.