"Fekete árnyékból szőtt fekete lombkoronák között két fekete árnyék surran nesztelenül. A két árnyék hirtelen eltűnik, majd egy bizonyos sátor bizonytalan körvonalai mögött bújik elő ismét. A kíváncsi szemlélő lassan ismeri fel a rejtelmes figurákban a regény hőseit. Pedig ezek a hősök – regényhősök – csak azért surrannak, rebbennek, szökkennek a sötétben, hogy elindítsák a bonyodalmat."