„TOLDI SZERELME" ÉS KELETKEZÉSE. A Toldi-trilógia megalkotása Arany költői munkásságának egész idején átvonul. 1847-ben jelen meg az első rósz: „Toldi , s 1879-ben adja ki utolsó nagy epikai művét, a trilógia második részét: ,Toldi Szerelmét". A harmadik rész : „Toldi Estéje" 1847- és 48-ban készült s kéziratban Petőfi is ismerte, a ki „váltig unszolta a költőt, hogy ha a fejét és lábát megcsinálta, írja meg a derekát is. A középső rósz keletkezésének történetét - mint leghitelesebb forrás - maga a költő mondja el előszavában. Eleinte nem volt szándékában e részt megírni. Hiányzott belőle a mondai vagy történeti alap. Ez adja meg az eposnak azt, a mit ő „epikai hitelnek" szokott nevezni; s a mi nélkül „egész epikai költeményt - úgymond a költő - csak mintegy az ujjamból szopni, ha tudtam volna is, nem akartam". Barátai biztatására azonban gondolkozni kezdett a tárgyról. Hamar belátta, hogy a férfi Toldit lehetetlen a szerelem érzelme nélkül feltüntetni. De ebben - a költő szerint - akadály volt az első rész következő három sora: Szivét nem bántá még nyila szerelemnek, Nem is lőn asszonynyal tartós barátsága: Azután sem lépett soha házasságra