Részlet a könyvből: WERBŐCZI ISTVÁN. A nagy Mátyás király halálával újra támadott hazánkban az idegen királyság: a szent korona egy tehetetlen bábnak, a cseh Ulászlónak került a fejére. Olyan király kellett a főuraknak, kinek »üstökét markukban tarthatják«, s erre alkalmasabbat alig találhatnak vala Ulászlónál, aki nagy gyámoltalanságban mindenre azt mondá: Dobzse, dobzse (jó, jó), s akit ezért el is neveztek Dobzse Lászlónak. A nagy király fia, Korvin János, csak a köznemességnek s a népnek kellett, a nagyurak hallani sem akartak az igazságos, szigorú, pártatlan király fiáról. Idegen s hozzá gyámoltalan király kellett nekik, akivel kényük-kedvük szerint bánhatnak el, szabadon űzhetik garázdálkodásaikat, büntetlenül nyomhatják el a köznemességet s a népet. És csakugyan ismétlődött Róbert Károly uralkodásának első ideje, amikor minden főúr egy-egy kiskirály volt. Általánossá lett az elégedetlenség a tűrhetetlen állapotok miatt