Részlet a könyvből: "Midőn a szegedi "Szabadelvű Körhöz" intézett levelemet irám, eleve is tudtam, hogy az abban elmondott dolgok nem lesznek mindenkinek ínye szerint; s hogy különösen felkeverik epéjét azoknak, kik erőnek erejével el akarnák hitetni nemzetünkkel, hogy az 1867-ben alkotott alaptörvények az ősi magyar szabadságot eltemették, országunkat osztrák tartománynyá alacsonyították; sem azoknak, kik fajunk gyöngeségeinek, (mert a közönséges gyarló halandóknál jobbak, minden hibától, gyöngeségtől mentek tán mi sem vagyunk?) - kik, mondom, fajunk gyöngeségeinek folyton hízelegnek, azt vak elbizakodásra tüzelik, - kik hozzá mindig ugy szólnak, mintha a világ egyik legerősebb, leghatalmasabb nemzete volna, mely a némettel, francziával, angollal az erőnek s hatalomnak legalább is ugyanazon vonalán áll; vagy épen, a kik elbizakodásuk káprázataiban oly nagynak, hatalmasnak hirdetik hat-hét milliónyi nemzetünket, hogy annak már semmi szüksége bölcseségre, mérsékletre, s csak akarnia kell és minden ugy történik, mint kivánja, - semmi szüksége a maga eljárását, politikáját erejéhez s a körűlményekhez szabni s ezekkel eszélyesen megalkudni; - mert az ő ereje szerintök győzhetetlen, s a körűlmények fognak hozzá alkalmazkodni, mihelyt ő akarja."