Szentmártoni Darnay Kálmán (szül: Dorner Kálmán, Sümeg, Zala vármegye, 1864. május 11. – Sümeg, Zala vármegye, 1945. július 3.) régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, magyar királyi kormányfőtanácsos, az állami Darnay-múzeum alapító igazgatója. A régiség gyűjtési szenvedélye 1877-ben kezdődött, ekkor a sümegi várban egy reneszánsz díszes sarkantyút talált. Hamarosan tekintélyes gyűjteményre tett szert régiségekből. Gyűjteményét feldolgozta, rendszerezte, ezalatt vaskereskedését alkalmazottra bízta. Később tanítványa lett Rómer Flórisnak, Pulszky Ferencnek és Hampel Józsefnek. Régészeti leletekből álló gyűjteményét az államnak adta (1907), és az abból létrejött múzeumnak igazgatója is volt. Később a gyűjtemény nagy részét más múzeumnak adták át. Behatóan foglalkozott Kisfaludy Sándor életével és munkásságával. 1897-ben az író könyvtárát, levéltárát és kéziratait ő ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak (2154 nyomtatvány, 1017 oklevél, 118 kötet kézirat). 1915. augusztus 18-án Ferenc József császár Darnay Kajetánnak a rokonainak, köztük Darnay Kálmánnak, megengedte a névváltoztatást és a "szentmártoni" nemesi előnevet adományozta nekik. Darnay Kálmánt 1927-ben Sümeg díszpolgárává választották. 1897-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta a családja birtokában levő 3600 kötetes Kisfaludy Sándor-könyvtárat és a Kisfaludy család iratait is. Közel 20 ezer darabból álló hadtörténeti, néprajzi és iparművészeti gyűjteményét. a Ez a terv eredetileg 1887-ben egy, a sümegi várban előkerült sarkantyú adott gondolatot Darnay Kálmánnak múzeum megalapítására. Saját költségén rendezte be a Sümegi Múzeumot, ahol bemutatta a gyermekkora óta gyűjtött zalai és somogyi történeti és néprajzi emlékeket. Évtizedekig nagy buzgalommal növelte a múzeum anyagát. Előszó A késő őszi alkonyat szürkülete rajta feküdt a nyüzsgő városon, amikor kis táskával kezemben végigbandukoltain a Baross-úton. Átutazóban éjjelre bekívánkoztam ismét a győri bencések rendházába, ahol barátaimmal oly sok kellemes estét töltöttem el. A jó étvággyal elköltött vacsora után a letűnt nagyidőkről beszélgettünk, később lelkünk gyönyörködtetésére átsétáltunk fiatal szaktársam dolgozószobájába. Tudós emberhez méltó fészek volt Elemér barátom tanyája. A karcsú testű empire bútorokon római érmek ezreit tartalmazó ládikák ágaskodtak. Könyvek halmaza hevert a Bidermeier karosszéken, díványon és az íróasztalon, nagy összevisszaságban. A szürkemázas cserépkályha tetején is bizonnyal könyvek ékeskednének, ha a fahasábok pattogása, a kályha lágy dorombolása nem figyelmeztetné gazdáját, hogy szikrát fog a „Corpus Nummorum Hungáriáé", - nemrég elhunyt Réthy László barátom - örökbecsű munkája. E szívemet gyönyörködtető művészi rendetlenség tömkelegéből jártas szemmel nyomban kihalásztam a feldolgozásra váró elsárgult foliánsok nagy kézíratcsomóját, mely Kisfaludy Mihály nemzetes úr sz. téti kúriájából került egykor ide, a bencésház múzeumába. Nyomtatta a Budapesti Hirlap nyomdája. Tiz, részben színnyomatú műlappal. Könyvkötői kötésben.