Koruk: 30-35 év. Törzskerületük: 48 - 155 cm. Átlagos magasságuk: 6 – 10 m. 1974 óta védett. Elhelyezkedésük: Simonyi út két oldala. A hárs volt az első fa, amelyet nem hasznáért, hanem díszfaként és illatos virágaiért ültettek. Puha fáját fafaragásokhoz, templomi szobrokhoz is használták. Ezek a kitűnő parkfák mélyrétegű nem túl száraz talajban érzik jól magukat. Jellemzően 20-25 méter magas megnyúlt, vagy terebélyes koronájú fák. Virágaikat a méhek előszeretettel látogatják,- mézelő növény. A védetté nyilvánítás évében 301 hárspéldány szegélyezte a Nagyerdő irányába futó utat, ahol ahol korábban Simonyi József (1771-1832) óbester 1819-ben kétoldalt 600 jegenyével és sok juharral, nyárfával ültettette végig saját költségén és huszárjai munkájával az akkor még ki nem alakított sétányt. Kevesen tudják, hogy Széchenyi István a „legnagyobb magyar” a „legvitézebb magyar huszár” seregében szolgált itt kapitányként. Széchenyi maga is részt vett századával az 1819-ben ültetett fasor 1820 tavaszán való „megünneplésében”. A mai hársak telepítése az 1830-as évek elején történt. Az 1970-es évek második felében mért átlagos körméretük 80 cm körül volt, magasságuk pedig 10-12 m. Napjainkban a fák egészségi állapota (sajnos) folyamatosan romlik, egyre több a balesetveszélyes, az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető egyed. A csúcsszáradás, ágelhalás elsősorban a nyugati oldalon húzódó fasor idősebb példányainál jellemző, illetve dominánsabb. Száraz, aszályos nyarakon gondoskodni kell a növények vízpótlásáról!