A nagyvárosokban egész idegenül mennek el egymás mellett az emberek és csak az új jövevény érdeklődik mindenki iránt, akivel találkozik. Bennünket már csak azok érdekelnek, akiket ismerünk és ha kint a vidéken vagyunk, mily nevetséges előttünk, hogy minden szembejövő egymásnak jó napot, vagy jó estét kíván. A szokás vagy talán a szükség már úgy hozta magával, hogy mindnyájan visszariadunk, hogy valaki máshoz közeledjünk. És azért bizonyos társadalmi formákat találtunk ki aztán, melyek mellőzésével mindenféle közeledést tilt a társadalmunk. Azok közé, akiket nem a véletlen hoz össze, oly magas korlátokat majdnem legyőzhetetlennek látszanak. És így lehetséges, hogy a nagyvárosokban egyesek elhagyatottsága sokkal erősebb és érzékenyebb, mint a legelhagyatottabb magányban.