"Édesanya számára elképzelhetetlen szörnyűbb kín, mint egyetlen gyermekét a halál árnyékába látni. S szenvedését csak meghatványozza az a tudat, hogy túlzott féltésével, gondoskodásával – legjobb szándéka ellenére – ő maga vezette fia nyomára az üldözőket. Ez történik az „egyetlennel”, a regénybeli édesanyával a németek által megszállt Ukrajnában, ahol senkinek az élete nincs biztonságban. Elég egy rosszakaró bármilyen vádja, hogy az ember koncentrációs táborba kerüljön, ahol nincs ugyan gázkamra és krematórium, de ugyanolyan könyörtelenséggel arat a halál, s ahonnan csak csodával határos módon szabadulhat. Felejthetetlen ennek az egyszerű asszonynak az alakja, aki olyan erős, olyan bátor, olyan hős, amilyen csak a gyermekéért rettegő édesanya lehet."