"Hogyan éltek a budapesti gyerekek a felszabadulást követő időben, a romba dőlt, de újjáéledő városban? Alig-alig támaszkodhattak a felnőttek segítő-védelmező karjára, a háború élményeitől megzavartan, a felbolydult társadalomban magukra hagyatva kellett utat keresniük. Szinte törvényszerű, hogy tévutakra kerültek, hogy életrevalóságuk és jó képességeik ellenére elkallódtak volna, ha a feléledő társadalmi felelősségérzet és gondoskodás még idejében segítségükre nem siet."