A szépen konzervált emberi koponyát egykor Kisfaludy Sándor hozta magával Sümegre Zürichből. A fiziognomus Lavater tulajdona volt a műtárgy, melyet saját kezével rajzolt ki, jelölt meg rajta minden hajlam és érzék helyét. Az 1700-as években nagy port kavart fel Európa szerte Lavater, a szerény zürichi plébános fiziognómiai munkája. A XVIII. sz. egyik legérdekesebb elmélete volt ez,miszerint minden emberi szenvedély,hajlam és tulajdonság feltűnően nyilvánul az emberi arcon. Összekapcsolta ezt a koponyatannal,hozzávetve azon észrevételeit,mely szerint az arcon látható szenvedélyek a koponyán is megmutatkoznak egy feltűnő domborodás alakjában.Így minden emberi tulajdonság egy-egy bizonyos helyéről kormányoztatik. A különleges tárgy sok éven keresztül elválaszthatatlan része volt a költő dolgozószobájának,pontosabban gyönyörű lírával díszített intarziás íróasztalának.Szegedy Rózával töltött házassága ideje alatt rettenetesen vágyott utódra,fiú utódra.Egy történet szerint a költő "Napokat töltött orvosi könyvek tanulmányozásával{...} iparkodott megkeresni a termékenyítés centrumát és megállapítani,ő benne van -e a hiba."

Physiognomic skull from Zurich, from the 1700s. It belonged to the physiognomist parson Lavater. From Sándor Kisfaludy's legacy, collected by Kálmán Darnay.