"Honza nemcsak talpraesett fiú, hanem helyes kölyök is, rég elmúltak azok az idők, amikor érthetetlen kis jövevénynek tekintette a húgát, most már szereti és védi, ahogy jó bátyókához illik, még az elcsent téli cipője hollétét is kinyomozza. Honza nagy örömmel vesz részt a kiszehajtás szertartásában – azon a vidéken ugyanis az a népszokás, hogy az ősz egy napján rongybabát, „boszorkányt” égetnek máglyán –, és perszer talán még sokkal boldogabb, amikor a regény végén évzáró ünnepély folyik az erdőben: tábortűz kolbászsütéssel, lampionos felvonulás. Ami a két ünnepség közt történik a tanév során, csupa olyan apróbb-nagyobb, vidám vagy szomorú esemény, amelynek az emberpalántának derekasan meg kell állnia a helyét, Honza pedig mindig igen derék kislegénynek bizonyul…"