Budapesten 1912-ben létesült Népszálló, Schodits Lajos és Eberling Béla műépítészek tervei alapján, az Aréna (most Dózsa György) út 150-152. alatt, a Lehel és Váci utak között, a gyári munkásság számára. A szecessziós stílusú, saroktelken elhelyezkedő szálló az akkoriban újdonságnak számító vasbeton szerkezettel, igényes kivitellel készült. A Zsolnay-gyártól rendelt falikutak, falfestmények és domborművek díszítik. Az első világháború alatt hadikórház volt, a második alatt laktanya, majd ismét hadikórház. Az ostromot komoly károk nélkül vészelte át az épület. Az ötvenes években a Fővárosi Tanács dolgozóinak munkásszállása lett, és az 1980-as évek végéig munkásszállóként működött. A Dózsa Átmeneti Szállás a Népszálló hivatalos utódintézménye. Ma is működik. A BMSZKI legrégebbi és legnagyobb befogadóképességű átmeneti szállása 312 egyágyas és 7 kétágyas szobában fogad férfiakat, nőket és párokat. A 326 férőhely a téli időszakban további 12 férőhellyel bővül. Az épületet 2000-2002 között renoválták, az emeleteken zuhanyzókat és főzőfülkéket alakítottak ki, felújították a Zsolnay-kutat. Vasárnapi újság 1912-ben 23. oldalon mutatja be a Népszállót.