"A kötetben szereplő mindkét írásmű a szerző dél-amerikai utazásainak, saját kalandos sorsának irodalmi emlékműve. A húszas-harmincas évek Dél-Amerikája a nyomor, a megfeneklett sorsok, a különös egzisztenciák színes, de szenvedéssel teli világa. Az író ennek az életnek nem csupán külső megfigyelője és leírója volt. Ő maga is részese, szereplője – sokszor áldozata – e különös társadalom sajátos eseményeinek. Reményik Zsigmond – első személyben írva – emberi közelségbe hozza szereplőit, s mintegy önmagát is közéjük sorolva, belülről láttatja e furcsa világ látványosan siralmas életét."