A margitszigeti lóvasút abban az időben létesült, amikor még sem a Margit-híd nem épült meg, sem a sziget rendezése nem történt meg. A sziget akkor még József főherceg tulajdonában volt. A nagyközönség számára csak 1869-ben nyitották meg, ekkora készült el a lóvasút is. Az egyvágányú vonal az akkori legnagyobb szigeten épült, a sziget déli végében kialakított hajóállomástól a sziget északi részében lévő másik hajóállomásig. 1900-ig, a Margit-híd szigeti szárnyágának megnyitásáig csak vízi úton lehetett a szigetre eljutni. Az egyvágányú lóvasúton három forgalmi kitérő volt. A vonalat kezdetben öt kocsival szolgálták ki, a növekvő forgalom mellett azonban a XX. század elejére már tíz kocsi szolgálta ki a vonalat. Mivel a vonal soha, a híd megnyitása után sem csatlakozott a városi hálózathoz, ezért a kocsiszínt is sziget déli végén alakították ki. A vonal végül 1928. április 10-án szűnt meg, helyét azonban nem a villamos, hanem az akkor elterjedő autóbusz-közlekedés vette át. Az elmúlt időszakban többször is felmerült, hogy szezonális, vagy állandó jelleggel érdemes lenne visszaállítani a lóvasutat a szigeten, mert a világ több pontján működnek hasonló üzemek.