A rohamosan fejlődő Pest szállodaigényét – felismervén a gyönyörű budai panoráma idegenforgalmi jelentőségét – a XIX. század első évtizedeitől fogva a Duna-parton épült vagy átalakított házakkal elégítették ki. A néhai Rakpiactól lefelé egyre-másra épültek a vendégfogadók. Köztük a mai Fővám tér és Vámház körút sarkán 1895 őszén megnyílt Nádor szálló. A hatalmas épület földszintjén már kétszáz évvel ezelőtt működött kávéház, melyet a zugligeti Fácán egykori vendéglőse, Dotzauer Antal nyitott meg. A házat egy bizonyos Emmerling úr megbízásából 1840-ben Kasselik Ferenc építette át mai formájára. Az épület következő átalakítását Riva József műépítész végezte el, a belsőépítészeti munkákat pedig – a praktikus bútoroktól kezdve a szobákat valóságos fényárral betöltő „villamos világítási berendezésekig” – a legkiválóbb hazai iparosokra bízták. Csak ezután kerülhetett sor a Nádor utolsó megnyitására 1895. szeptember 21-én. Ám a jeles eseményről az új tulajdonosok, a Holstein testvérek csak az október 6-i Pesti Naplóban tájékoztatták a nagyközönséget. A Nádor szálló negyedszázadon át, az első világháború végéig működött a vásárcsarnokkal szembeni épületben. Tulajdonosa, Holstein Zsigmond majdnem húsz évvel túlélte saját szállodáját, s 1935-ben a Kávés Ipartestület pénztárosaként csaknem 90 évesen hunyt el. Az épület ezt követően a húsiparos Brauch testvérek tulajdonába került, akik a szálloda éttermének helyén hamarosan megnyitották mintaboltjukat. Ennek gyönyörű csempeképei szerencsére ma is megtekinthetők a most ott működő gyorsétterem falán. Számos vendéglő és étterem is üzemel a gyorsétterem mellett. Nagyon szép kép a századforduló Budapestjéről. A képen jobbra a Vásárcsarnok előtt látható a Nádor Szálló.