"Közös fiatalság közös hitéből született az én misztériumom. Nem librettónak készült. Hiszen játszották is zene nélkül valamelyik Nyugat-matinén. Az a költemény csak úgy szólt Bartóknak, mint ahogy fáradt, tikkadt vándorok közül az egyik nótára gyújt, hogy énekelni késztesse a másikat is, a fáradtabbat. Mert a nóta visz még egy darabig, mikor a lábunk már nem bír tovább. És sikerült beugratnom. Bartók is rázendített, de olyan énekléssel, amihez fogható Beethoven óta nem szólott Európában..."