Barna tintával írt autográf levél, keltezett, borítékkal. autográf utóirat; A 12 oldalas levélben beszámol arról, hogy egy szabadtéri Rómeó és Julia előadáson mennyire zavarta a nézők sekélyessége, megírja, hogy sokszor terhesnek találja a túláradóan kedves olaszok tolakodását, beszámol egy esetről, amikor egy hűvös templomban “a helybeli aggszüzek” arra akarták őt rávenni, hogy akarata ellenére felvegye a kabátját, illetve visszatérő motívumként tudósít arról, hogy Magdi nevű lakótársával együtt mennyire rettegtek a szobájukban tartózkodó, “Dr. Százlábú Izsó” névre keresztelt százlábútól. Végül: “Emlékszel, mikor a hosszúlábú széken ülve azt mondtam neked, hogy rajtad keresztül megtaláltam magamat. És most, amióta eljöttem, attól félek, hogy ez - hogy mondjam? - valahogyan túlságosan személyhez kötött valami. Úgy értem, hogy te kellesz hozzá, hogy megmaradjon hamisítatlanul az, amit megtaláltam - szóval, nem vagyok biztos afelől, hogy amint nem érezlek téged magam mögött és magammal, nem veszteném el megint. Ugye ez baj? Pedig nem akar zsarolás lenni, György. Utóvégre, neked más missziód is van az életben, minthogy fél embereket egész emberekké tégy.”

Ms. Klára Leighton's letter written in brown ink with envelope and postscript to György Buday, dated in Castiglioncello (Italy) in August 1937.