Bacsik József (Miskolc 1899. május 16.- Nyíregyháza 1978. október 11.) Politikus, szakszervezeti vezető. Apja vasgyári munkás volt Diósgyőrött. Két gyermekük közül csak ő érte meg a felnőttkort. Második házasságából három leánya született: Bacsik Éva (1940–) gyors- és gépírónő, Bacsik Ibolya (1942–) banktisztviselő és Bacsik Irén (1945–). A négy polgári után cukrász szakképesítést szerzett. Az 1919-es Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadseregben szolgált (1919), a harcok során súlyosan megsebesült, bár munkaképességét visszanyerte, egész életében rokkant maradt. – Bécsben cukrász (1920–1935), szakszervezeti tag, ausztriai tartózkodása idején belépett az Osztrák Szociáldemokrata Pártba. Hazatérése után az MSZDP tagja (1935-től), a miskolci cukrászokból megszervezte az élelmezési munkások helyi szakszervezetét. Nyíregyházán cukrászdát nyitott, majd egy szárító- és konzervüzemet létesített. A II. vh.-t követően a Szabolcs vm.-i Nemzeti Bizottság (1944. dec.–1945. márc.) és a városi képviselőtestület (1945–1948), a Szabad Szakszervezetek küldötteként az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Nyíregyháza, 1944. dec.–1945. nov.). Az SZDP nyíregyházi szervezetének vezetőségi tagjaként (1945–1948) ellenezte a két munkáspárt egyesülését (1948), ezért kizárták a pártból (1948. ápr.). Visszavonult a közélettől, egyénileg gazdálkodott (1949), rendszerellenes izgatásért öt évi börtönre ítélték (1953; szabadult: 1956. júl. 11.). A forradalom idején az SZDP helyi csoportjának újjászervezője, a párt városi intézőbizottságának tagja és az ipartestület titkára (1956. okt.), a forradalom leverését követően ismét szakmájában (több községi cukrászdában és a nyíregyházi konzervgyárban) dolgozott.