A “Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma” levélpapírján gépelt levél utóirattal, autográf aláírással, keltezett. “Ha még a katonáknak is küldünk ötszázat, akkor egyszerűen nem marad az idei anyagból. Intézkedj, hogy mi történjék, rendelni lehet-e utána?” “Az amerikai élet és az üzleti viszonyok közvetlen és reális ismerete nélkül is, pusztán papírforma alapján kategorikusan nem hiszem, hogy ők [Longmans] ötven-hetvenöt dollárokat fizetnek szerzőknek egyszer s mindenkorra. Ez a dolog szerintem parasztfogás, vagy, hogy stílusban maradjunk, a “greenhorn” bedűtése.” “György, az utolsó évben már olyan barátok lettünk, hogy most már lehetek végleg őszinte: mindig hittem a művkol missziójában legalább hetvenöt, de sohasem több mint kilencvenkilenc százalékig. Ma persze a Szekfű “utána következőitől” a Supka rajongásáig minden a száz százalék mellet szól. Azért nem tudok most se egyebet mondani magamnak, mint amit Gyulának mondtam, mikor a Szekfű könyve az új formában megjelent. Emlékszem, a Somogyi-könyvtár előcsarnokában mutatta a szöveget és ellágyulva tette hozzá: “Bizony, barátom, történelem lettünk.””

Mr. Zoltán Gáspár's typewritten letter on the letterhead of 'Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma' with postscript and signature to György Buday, dated in Szeged in December 1936.