Gépelt levél, mely fekete tintás autográf befejezéssel és aláírással végződik, keltezett, borítékkal. “Úgy képzeltem, hogy az idén karácsonyra mindenikőtöknek egy-egy éspedig más-más könyvemet küldöm, de részben a kiadók oktalansága, részben feledékenysége, részben túlságos “ráérése” megakadályozott abban, hogy ezt effektíve és dátumszerűen meg is valósítsam.” “Tegnap voltunk bemutatkozó tea estén a direktoréknál. Nagyon elegánsan laknak és az ő helyiségeikben érzi valóban az ember, hogy miért hívják ezt az épületet palazzónak. Enyhült a róluk való vélekedésem: jószándékú, csak rendkívül félénk és bizalmatlan emberek, akiknek - azóta megtudtam - van éppen elegendő okuk az emberek és a társadalom közeledésétől való némi húzódozásra.” “Örömmel vettem a munkáimról szóló híradásokat. Bizony csak nagyon rapszodikusan jutok hírekhez és ezért ezután is kérem, ahogy ami tudomásotokra jut, azt írjátok meg. Jó?” “Péter Bandi és a Franklin olyan ügyetlenül viselkedett a meséskönyvvel, mint hallom, hogy a Bibliophil Társaság zsűrijének csak egy tagja ösmerte személyesen a meséskönyvet s az is Hoffman Edit volt, akinek Gyula juttatott példányt.” “Ma délután lesz különben az első olasz vendégem (modelleken s hasonló dolgokon kívül, akikben már volt részem), egy itteni egyetemi magántanár és író, aki ugyan csak olaszul tud és más nyelveket csak “kapiskál”, de inkább csak állítólag, ellenben akar írni egy kis recenziót a dolgaimról és össze akar hozni az ösmertebb itteni fametszőkkel.”