"A flamenco tánc, mint művészi kifejezési forma a cigány-andalúz nép önkifejezési szükségleteiből fakadóan, ösztönösen született meg. A gitárral és az énekkel együtt fejlődött, öltött lassan sajátos formát. Amikor a flamenco (a XIX. század közepe táján) elkezd professzionizálódni, megkezdődik a tánc önálló művészeti identitásának kialakulása, s az ösztönös népi gyökerű előadásmód alkalmazkodni kezd az akadémizmushoz. Ez nem azt jelenti, hogy az utcáról átkerül az iskolákba, hanem hogy a tánc szabályai elkezdenek kialakulni. Mivel e művészeti ág igen fiatal, nincs kiforrott metodikai rendszere, mint más táncműfajoknak. Minden tanár saját módszere és stílusa szerint adja át tudását."