Gépelt levél fekete ceruzás autográf aláírással, keltezett, borítékkal. “Erkölcsi elégtétel, vagy kárpótlás volna, hogy megkaptam a párizsi világkiállításon részt vett munkáimmal a Grand Prix-t, de az ilyesmivel kezdek torkig lenni. Majd Tápén a nadrágom alá tehetem?! Persze más volna a helyzet, ha az ösztöndíjat is megkaptam volna hozzá, akkor a kettő együtt igen sokat jelenthetne. Az ösztöndíj a katonai és egyetemi szabadságolásom szempontjából is sokat jelentett volna, nem is szólva magáról az anyagiakról, amik itt szintén eléggé súlyosak és fontosak: odahaza háromszor annyi ideig és jobban élhetnék abból, amit itt havonta el kell költenem. Dehát az egész nem egyéb, mint egy nagy és életem sorsát eldöntő kockázat, mert viszont ha itt érdemlegesen “bevágódnék” az ember, akkor az aztán mindent megfordítana, mert nemcsak a költekezést, de a sikert is fontokban mérik… Nehezíti a helyzetet mindenesetre a középeurópai helyzet és az, hogy én odavaló vagyok: ha svéd, vagy norvég, vagy akárcsak finn volnék, persze hogy másképp volna. De így folyton attól kell féljen mindenki, hogy holnap kitör a háború, és hogy mi a másik oldalon leszünk és ez fokozottan nehézzé teszi előrehaladásomat. Ennek ellenére azért szépen mennek a dolgaim, csak sokszor idegesítően lassan. Soha még ilyen megfontolt és lassú országot nem láttam. A maguk szempontjából ez nagy erősség és áldás, de nekem, megszámlált napú idegennek, bizony nehéz.”

Mr. György Buday's typewritten letter with signature in black pencil and envelope to Mrs. Árpád Buday, dated in London, September 1938.