Almási Antal (Galgóc, 1873. nov. 14. – Budapest, 1941. dec. 15.): kúriai bíró, jogtudományi író. Eleinte rabbinak készült, de csakhamar jogásznak ment. Tanulmányait a budapesti, berlini, heidelbergi, lipcsei, kiéli és strassburgi egyetemeken végezte. Ügyvédi és bírói oklevelet szerzett. Vidéki szolgálat után, 1901-től Budapesten bíró, 1917-től ítélőtáblai, 1927-től kúriai bíró. 1910-ben a kolozsvári, 1927-ben a budapesti egyetem magántanára lett, 1926-ban a kolozsvári egyetem címzetes rendkívüli tanára. Magánjoggal foglalkozott, Grosschmid Béni iskolájának egyik legkövetkezetesebb képviselője volt. A jogi kérdések velejéig ható éles eszű jogász, aki részt vett az új magyar polgári törvénykönyv előkészítésében is. Élénk tevékenységet fejtett ki modern magánjogunknak külföldön való ismertetése körül.

Magyar jogászegylet magánjogi díját elnyert pályamunka. Értekezés arról, hogy le kell vonni "a háborús törvények és az azok nyomán fakadt rendeletek tartalmának azt a tanulságát, hogy a háború a magánjog legkülönbözőbb részeire, tehát a kötelmi jogon kívül is a család, az örök, a dologi és az egyéb egyszemélyű jogok anyagára is hat, hogy e hatás a kötelmi jogban sem szorítkozik követelések érvényesítésére, hanem mélyen és pedig az eljárástól függetlenül is belenyúl azok keletkezésébe, változásába, védelmébe és tartalmába is..." Ezen tanulságok levonása alapján a tanulmányban szorgalmazza egy olyan magánjogi törvényrendszer felállítását, amely nem csak békeidőben, de a háborús időkben is megállja a helyét. Ezzel elkerülhetővé téve a háborús rendelkezések által okozott bizonytalanságokat és esetleges ellentmondásokat a magánjogban.