A cikk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének sajtókivágat-gyűjteményéből származik, amely kb. 1906 és 1980 között, változó intenzitással gyűjtött, főképp várostörténeti-helyismereti vonatkozású újságcikkek gyűjteménye.

Budapesten született asszimilált zsidó családba. Római katolikus nevelést kapott (keresztapja Prohászka Ottokár volt), gyermekkora legmeghatározóbb élménye a cserkészet volt. Jeles érettségi után 1920 szeptemberében iratkozott be a pesti egyetem bölcsészkarára, magyar–német szakra. Közben tanult meg angolul és franciául, és utolsó szigorlata, valamint a Kölcseyről írt értekezésének benyújtása után 1924. július 24-én doktorrá avatták. Húszéves sem volt, amikor a Nyugat 1921. februári száma egyszerre hat versét jelentette meg, majd kritikákat is írt a lapnak. Az 1930-as években főként az angolszász irodalommal és regényelmélettel foglalkozott. Nagy összefoglaló műve, A világirodalom története megírásához Babits Mihály művére (Az európai irodalom története) is támaszkodott. A világirodalmat ő is folyamatnak tekintette, amelyben a nemzetek fölötti jelentőségű írók és művek évszázadokon és országhatárokon átemelkedve megtermékenyítik egymást. 1925-ben feleségül vette Lakner Amália Irént - bár nővérébe Klárába volt szerelmes ­­- 1928-ban elváltak. Négy év elteltével ismét összeházasodtak, de ekkor sem tartott tovább a frigy. 1938-ban elvette Bálint Klárát, aki az író halála után tudatosan formálta férje emlékét.1941-től alkotói tere egyre szűkült: rádióelőadásai elmaradtak, magyar irodalomtörténetét betiltották, a Nyugat megszűnt. 1943-ban, majd 1944. június 5-én behívták munkaszolgálatra. Fertőrákosra, onnan Balfra vitték. Embertelen körülmények között halt meg 1945. január 27-én. wikipedia.org, Havasréti József monográfiája

From the article collection of the Metropolitan Ervin Szabó Library's Budapest Collection. Collected with altering intensity between 1906 and 1980, the material is mostly about the local history of Budapest.