Herrmann Antal személyes hangvételű autográf levéltöredéke feleségének, Heller Júliának. A levél második és harmadik oldala van meg. "[…] Én pedig az idén is szívesen elvittelek volna titeket oda. De nektek soha sehol semmi sem volt még jó eddig a világon. […] Nagyon jellemző rátok nézve, hogy nem tudtok bírni Irénkével. De hát volt már olyan ember a világon a kivel te meg tudtál volna férni vagy bánni tudtál volna. […] Irénkét különben vissza adom a szeretetházba: oda való a kinek nincs anyja. Ha igazán nem volna, talán volna mostohája, s az a gondját viselné. Az különben egy nagyon kedves alkalmazkodó gyermek csak a ti körötökben őrjöng ő is. […] Antal le fogja tenni a vizsgálatát, s akkor kinevezik. Hogy meddig fog tartani, nem tudom. Valószínűleg nem fog akarni rendben élni. El fogja hanyagolni a hivatalát, meg fogja unni, mint mindent megunt, éjjelizni fog, tönkre teszi magát […]"

Ethnographer Mr. Antal Herrmann's letter to Mrs. Antal Herrmann b. Júlia Heller, with no dates.