Gergely Sándor első önéletrajzi jellegű regényében, a Rögös út- ban (1955) azt a bonyolult folyamatot ábrázolta, hogy - amint egyik nyilatkozatában megfogalmazta miképpen " lesz a nemcsak fizikailag , hanem lelkileg is rokkant, vak fiatalember különböző hatások eredményeképp nemcsak fizikailag, de lelkileg is látóvá". A hadirokkant Takó Béninek, az író alteregójának valóban nagy utat kell megjárnia ahhoz, hogy - a szónak mind a két értelmében - "látóvá" váljék: világtalanul s teljesen elhagyatottan kezdi újra az életet a húszas évek elejének nyomorgó és rettegő Pestjén, s az erős akaratú, becsületes fiatal ember rendkívüli nehézségek árán találja meg helyét, feladatait az életben.