Festőművész, a vásárhelyi iskola első nemzedékének tagja. Sokgyermekes (14) kőműves lányaként, tanulás helyett, a korabeli szegény gyermekek útját járta: libapásztor, tehenet őriz, cseléd. Így jutott Tornyai Jánoshoz is 1904-ben. Később szoros emberi és érzelmi közösség alakult ki köztük. Mári titokban maga is festeni kezdett. Tornyai nem erőszakolta rá a maga művészi szemléletét. Önálló kiállításhoz segítette Vásárhelyen (1910) és Budapesten, a Művészek Házában (1911). Szabadkán közösen állítottak ki (1912). A háborúval megszakadt a sikersorozata, Tornyai Pestre költözött, Mári egyedül marad. Tornyai 1928-ban Budapesten, kiállításon mutatta be a nála maradt Mári-képeket. 1934-ben szerepelt a magyar őstehetségek kiállításán. A Tornyai Társaság Vásárhelyen 1936-ban rendezett számára kiállítást. 1958-ban régi jó barátja, Kiss Lajos rendezett számára kiállítást Vásárhelyen. A vásárhelyi őszi tárlatokon rendszeresen megjelent alföldi tájakat, csendéleteket, szobabelsőt ábrázoló képeivel. 1973. augusztus 4-én a Tornyai János Múzeum gyűjteményes kiállítással tisztelte meg.