(olvastatott a M. T. Akadémia 1889. február 25. tartott összes ülésén)
Részlet az emlékbeszédből: "Több, mint harmincz évi őszinte, szívélyes baráti viszony fűzött Rózsayhoz, pályatársamhoz. Tiszteltem példás hazafiságát. Szerettem az ernyedetlen munkásságú emberbarátot. Nagyrabecsűltem lelkiismeretes, mondhatnám önfeláldozó orvosi működését. Alkalmam volt tevékeny életének nagy részét figyelemmel kisérni. Nemzeti, közművelődési irányban élete áldásos vala abban az időben, midőn még fővárosunkban szerte szélylyel — kivált hitsorsosai között — a német nyelv uralkodott. Társadalmi mozgalmat indított, melynek a magyar kultúrára, a nemzeti művelődésre, főkép pedig a magyar nyelv terjesztésére kiváló hatása volt. Kezdeményezéseihez akkoriban nagymérvű férfias elszántságra volt szükség. Polgártársainak hazafias érzületét és szellemi képzettségét kívánta előbbre vezetni. Tudta, hogy «nyelvében és történetében él a nemzet». És ezen társadalmi mozgalmak nevére fényt árasztottak és jó emlékét meg örökítették. Közvetve tehát nagyhatású szerepe volt és ezért is megérdemli részvétünk nyilvánítását. Kitartó szorgalom, páratlan kötelességérzet, jó tapintat voltak egyéni tulajdonai, melyek őt mindenütt, a hol hatásköre nyílt, a jók előtt hasznossá és kedveltté tevék."

Memorial speech over External Member of the Hungarian Academy of Sciences Mr. József Muraközi Rózsay.