Faggyas István: Fejfás temetők a magyarországi Gömörben. Dr. Faggyas István (1912-2007) kiváló néprajzkutató, helytörténész, festő- és grafikusművész néprajzi monográfiát írt féltőn szeretett szülőföldje, a valaha Gömör-Kishont vármegyéhez tartozó magyarországi települések fejfás temetőiről. A tanulmánykötet hiteles, dokumentum és egyben művészi értékű képanyagát (fejfák, temetőrészletek, temetők, templomok, népéleti képek, fejfamotívumok/-díszítmények) saját maga rajzolta. A Fejfás temetők a magyarországi Gömörben című könyv a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének kiadványaként, a Gömör Néprajza sorozat XII. köteteként jelent meg Dr. Ujváry Zoltán (1932-2018) tanszékvezető egyetemi professzor szerkesztésében (Debrecen, 1988). „Életem nagy adományának tekintem, hogy megismerhettem. Nemcsak az azonos gondolkodás és szellemiség köt össze bennünket, hanem a szeretett gömöri szülőföldhöz való hűséges ragaszkodásunk is. Faggyas Istvánt egy kisded falu, Kelemér adta Gömörnek. Egy tölgyet, amely ott sarjadt és amelynek gyökerei ma is éltető erőt nyújtanak a sok-sok évgyűrűjű lombos fának. A kedves, szeretett falu, ahol Tompa Mihály szellemisége adott inspirációt, nemcsak az elődök emlékét jelenti, hanem azt a forrást, amely munkáit táplálja.” (Dr. Ujváry Zoltán) „Hazánk több vidékének temetői néprajzi szempontból még feltáratlanok, így a magyarországi Gömör temetőinek kutatása is csak részben történt meg. Kunt Ernő Temetők az Aggteleki-karszt falvaiban című munkájában (Debrecen, 1978) hat gömöri település, Aggtelek, Imola, Kánó, Ragály, Trizs, Zubogy is részét képezte a kutatásnak. További elszórt adatok láttak napvilágot Nagy Dezső A magyar fejfák és díszítményeik (Folklór Archívum 2. Budapest, 1974) című feldolgozásában. Szuhafőről három fejfa rajzát közli, míg Kunt Ernő Temetők népművészete című könyvében Aggtelekről két, Gömörszőlősről és Ragályról egy fényképet tesz közzé. Ezek is jelzik, hogy az egész országra kiterjedő áttekintések mellett szükséges a kisebb tájegységek temetőinek feldolgozását tovább folytatni. Annál is fontosabb ez, mivel a fejfa, gyorsan pusztuló anyaga miatt lassan eltűnőben van, ezért minél előbb meg kell örökíteni őket az utókor számára. Ezt a célt szem előtt tartva jártam végig a magyarországi Gömör településeinek temetőit, rajzoltam le fejfáit, jegyeztem fel a sírverseket, nem hagyva figyelmen kívül a temetéshez kapcsolódó szokásokat sem. Napjainkban a hagyományos sírjeleket felváltják a műkő és műmárvány emlékek, amelyek a református temetőkben többnyire négyzet vagy téglalap alakúak, tetején galambbal vagy kehellyel. A katolikus temetőkben a forma gyakorlatilag szintén azonos, csak a kereszt utal arra, hogy a sírhant alatt katolikus ember nyugszik. Rajzaimmal a korábbi temetkezési gyakorlat megörökítésére törekedtem. További feladatként áll előttünk a határon túli gömöri magyarság fejfáinak feltérképezése, és azt követően az összesítő elemzés elvégzése.” (Dr. Faggyas István prológusa). A könyv 32. oldala után újra a 25-32. oldalak következnek. A 25., 31., 37., 101., 133., 135., 176., 177., 182., 189., 197. oldalon lefelé lejtenek a betűk. A 71., 134., 179., 184. oldalon felfelé emelkednek a betűk. I. kiadás: 1988.

István Faggyas: Headwood cemeteries in Gömör, Hungary. Dr. István Faggyas (1912-2007), an excellent ethnographer, local historian, painter, and graphic artist, wrote an ethnographic monograph on the heady cemeteries of his beloved homeland, the Hungarian settlements that once belonged to Gömör-Kishont County.