Beszélgetés Sárosdi Lillával a Színház.hu-ban. Sárosdi Lillát kb. tíz éven keresztül főleg a Krétakör előadásaiban lehetett látni. Ő volt az a lány, aki a legőrültebb fejeket vágta, és mindig hiúságmentesen játszott. Fotóinkon ugyan madonnaként pózol angyali gyermekével, de mi azért leginkább tomboló amazont, skizofrén nőbeteget, vagy legalábbis féktelenül lázadó hippicsajt játszatnánk vele a moziban. (A számozás nem jelent semmiféle rangsorolást, csak azért használjuk, hogy követhető legyen a sorozat.) Született: 1976. augusztus 6. Ő lehetne a magyar... Christina Ricci. Hol figyeltünk fel rá? A Krétakör nem tudom már melyik darabját nézve tűnt fel először, hogy van a szereplők közt egy teljesen őrült lány, aki egészen elképesztő fejeket vág, és testtel előre veti bele magát a darabba, valahogy inkább, mint bárki más. Ilyen volt Péterfy Borival leszbikusba átmenő Gutruneként A Nibelung-lakópark-ban, de a szokottnál sokkal kevésbé kiszolgáltatott, morcos Melindaként a Bánk bán-ban is. A poszt-Krétakör első próbálkozásából, a Kurázsi papá-ból csak az maradt meg, hogy nagyon hideg volt a Szentendrei-szigeten, és a ketrecbe zárt Lilla két lába közül végig spriccelt ki a víz. Nem lehetett túl jó neki, persze talán annak a lánynak, aki már a W-munkáscirkusz-t is meztelenül nyomta végig, meg se kottyant egy kis ázott didergés. De a vásznon is irigylésre méltóan ösztönösnek tűnik; Gigor Attila Rossz helyen szálltunk le című kisfilmjében például nagyon lehet szeretni a csávójától ideges/csávóját idegesítő csajként, akiben egy Fekete Macska szunnyad.