Nagyharsányban a bauxitbányászat - előzetes feltárásokat követően - 1936-tól indult meg Baczur Lajos bányamester vezetésével. A bányában 100-120 ember dolgozott, főként helybeliek, de a környező vagy távolabbi településekről is alkalmaztak munkaerőt. A község a bányabér és telekhasznosítási illetékből befolyt összeget az infrastruktúra fejlesztésére fordította. A bányászoknak saját színjátszókörük és labdarúgó csapatuk is volt. A Szársomlyó déli lejtőjén altáróból végezték a kitermelést, a bauxitot kötélpályán illetve gurítókon mozgatták. A nagyharsányi bauxit kiemelkedően magas diaszpor tartalma miatt egyedülálló volt Magyarországon. A háború ideje alatt a napi két-három vagonról nyolc–tíz vagonra emelték a termelést, ugyanis 1941-ben hadiüzemmé nyilvánították a bányát. A termelés 1944 elejéig tartott, mikor gazdaságtalansága miatt felszámolták az üzemet.