Menyhárt Józsefről kortársa, Réthy István tartott előadást annak idején, 1962. január 3-án. Érdekes este lehetett, hiszen Menyhárt kisgrafikáiról ott és akkor komolyan szó esett. Erre az alkalomra Menyhárt a névjegykártyák méreténél nem sokkal nagyobb rajzos meghívót készített. A kisgrafikán a dátum és az előadás címe szerepel de számunkra a képi üzenet még fontosabb. Egyéni szignója kétszer szerepel a rajzon. Az egyik valóban a kézjegye, az M-betűt függőlegesen húzza át, a j, a másik szignó már alkotás az alkotáson. Ez utóbbi mérete többszöröse a valódi szignónak. A betűk látványos szimmetriája esztétikai élmény. Ám nem éri be ennyivel és tovább játszik az M-betű formájával. A szignó felé kinyúló kéz szelíden és barátságosan táruló tenyerében harmadszor is megismétli nevének kezdőbetűjét. Ez egyáltalán nem csupán formajáték a részéről, hanem arra a latin mondásra utal, amelynek két szava szintén M-betűvel kezdődik: Memento mori. Minden ember ott hordozza ugyanis az M-betűt tenyerének erezetében. A mondás mindenkihez szól, gondoljatok a végzetre, a mulandóságra. Ez egyben Menyhárt művészi hitvallása is, mély humánuma.

print, ex libris, small graphics, human, palm,