Komoly Ottó (1892-1945), mérnök, politikai mozgalmi vezető. 1941-1945-ig a Magyar Cionista Szövetség elnöke. 1943-tól a Budapesti Segélyező és Mentőbizottság elnöke, 1944 októberétől a Zsidó Tanács tagja. A magyar társadalomtörténet számára Komoly Ottó legfontosabb írása a Cionista életszemlélet; Kísérlet a pozitív hivatástudat természetrajzához. A mű nem filozófiai alkotás, hanem egyszerű, közérthető nyelven megfogalmazott, higgadt, világos cionista tézissor: mit jelent a cionisták és az óhaza, illetve a Magyarország-kapcsolat. Az 1942 augusztusában megjelent rövid kis kötet összefoglalása a cionista eszmerendszernek, egy politikai program és nem ott és azonnal végrehajtható cselekvési porgram. Mint írta: „teremteni kell a földön egy olyan közösséget, amelyben a zsidó a többségi nép és az államalkotó elem.” Véleménye szerint a cionisták támogatása azon országok érdeke is, ahol az antiszemitizmus létezik. „Felfogásunk szerint az, amin mi munkálkodunk: a zsidókérdés megoldása a zsidók ama rétegeinek erec-jiszraeli letelepítése révén, amelyeket az antiszemitizmus a legközelebbről érint, feltétlenül érdekében van mindazon tényezőknek, amelyeket a zsidókérdés sújt, avagy nyugtalanít.”