A zsidó emancipáció, jogegyenlőség 1867-es törvénybe iktatása után Eötvös József kultuszminisztér kezdeményezte, hogy létrejöjjön a magyar zsidóság egységes szervezete. Ennek az lett volna a feladata, hogy a helyi vallási közösségek, hitközségek felett működve biztosítsa a párbeszédet a kormányzat és a zsidóság képviselői között. Az új szervezeti formákat kidolgozó zsidó kongresszus végül 1868/69 fordulóján össze is ült, de befejezése után három irányzatra szakadt a magyar zsidóság. Ahogy akkor nevezték –, az Izraelita Egyetemes Gyűlés megszervezésekor az előkészítők, a Pesti Izraelita Hitközség vezetősége és szövetségeseik is tisztában voltak azzal, hogy a magyar zsidóság két nagy irányzat mentén válik ketté, s konfliktusokkal jár a kormányzati kezdeményezés megvalósítása. Ellenlábasaik, a vallási hagyományokhoz és azok külsőségeihez is ragaszkodó, a zsidóság ’népvallás’-felfogását vallók hitük elárulóit látták azokban a hittestvéreikben, akik borotvált arccal, németül és magyarul dicsérték az Örökkévalót olyan zsinagógákban, ahol a hagyományos tóraolvasó emelvény nem középen, hanem a keresztény templomokhoz hasonló elrendezéssel a hívekkel szemben, az ún. frigyszekrény előtt kapott helyet. A hagyományhű csoport már 1867-ben létrehozta szervezetének magját Hitőr Egylet néven. Őket támogatta az 1867–1870 között megjelent Magyar Zsidó című hetilap is. A kongresszus szervezői először megpróbálták elkerülni a modernizációt ellenző vallási vezetők, rabbik meghívását, de ez a terv megbukott. Így a kongresszus küldöttei helyi választások eredményeképp gyűltek össze Pesten. 1868. december 14-én a Vármegyeházán hallgatták meg Eötvös József beszédét. December 16-tól január 28-ig tartottak a gyűlés munkakereteinek és határozatainak előkészületei, majd február 5-én a kisebbségbe szorult ellenzék 48 tagja elhagyta tanácskozást. Így a megmaradók határozták meg az új hitközségi szervezetek rendszerét, s döntöttek a vallásoktatás, az anyakönyvvezetés, a népiskolák, Rabbiszeminárium felállításáról is.