Míg a friss Harangozó-díjas Duda Éva legutóbbi darabjában, az Arénában szikár, salétromos ösztönöket és vágyakat bogozott egy erőtől izzó dekadens világban kóborolva, addig Az Ismeretlen a földi léttől elrugaszkodottabb, idealizált, metafizikusabb hangon szól. Azt kémleli, hogy merre vezet az út kézzelfogható és láthatatlan találkozásaink után, hogyan engedhetjük el egymást, mit eresztünk, mit tartunk meg hátrahagyott metszéspontjainkból. Két szellem találkozása az eleve elrendelés, a sors, avagy a véletlen műve, vagy a vágy és a képzelet játéka? Van-e a túlvilág ahol vigyázó szemekkel tekintenek ránk, vagy vándorló lelkekként utazunk tovább, vagy csupán van a nagy semmi? Az Ismeretlen állandó és visszatérő kérdéseink mögé tesz ugyan újabb kérdőjeleket, de mindeközben elrepít minket egy távoli, belső utazásra, ahol levedlik a jelen, a cselekvéskényszer és feloldódnak a nemek közti ellentétek. Ahol a csend az úr, és ahol mi csak látogatók vagyunk A két utazó áthajol egymáson, keresetlen várótermi találkozásra adják fejüket. Nézd csak, éteri selyemfény simul a válaszfalhoz életem és a csodaföld között. Angyal vagy, lelkem, szélfútta klisé-tünemény. Az Ismeretlen iszamos határmezsgyén motoz billegve, evilágból túlvilágba kanyargó magányt mutat, közben találkozást, tudást kutat, az ösvényt azzal szegélyezi. Galaktikus helykeresés földön-vízen-kőben, a tudhatatlan pofátlan, fuldokló feszegetése. Koreográfus: Duda Éva (Harangozó-díjas) Előadók: Duda Éva, Feicht Zoltán Előadók a felújításban: Palcsó Nóra, Katonka Zoltán Zene: Kunert Péter, Alva Noto Jelmez: Andréa T. Haamer Fény, hang: Fogarasi Zoltán Konzultáns: Máriás Petra