Sass Brunner Erzsébet (Leánykori néven:Farkas Böske) sok szállal Sümeghez kötődő festőművész szénrajza látható a képeslapon,a múlt századi Balaton felvidéki tájkép. Sassné Farkas Böske korai képeit egyrészt a természetélmény egyre mélyebb üzenetet hordozó tükröződései, a természetélményhez is kapcsolódó misztikus látomások rokon színvilágú megfogalmazásai, főként nagyon egyéni Krisztus-képek jellemezték. A látomások lényege egy „univerzalitás-élmény”, amelyben a Nap és Hold, Fény és Sötétség, Isten és Ember, az Univerzum és az egyén mint azonosak jelennek meg. Idővel figyelmét India ragadta meg lelkét, lányával belső hívásra, egy jós-álom parancsára indult útnak. A két világháború között érkeztek a brit korona gyémántjába, s egy életre otthonukká választották. Művészetük itt teljesedett ki, rátaláltak a másol nélkülözött fizikai és szellemi megnyugvásra. A festőművésznő anya és lánya megörökítették az ország tájait, szent helyeit, az egyszerű embereket s mindennapi életüket, sőt, megfesthették India vezető politikusait is. Sass Brunner Erzsébet - a magányosság iránti hajlama miatt is - főként tájképeket, csendéleteket és utcai képeket festett. Kimeríthetetlen témája volt a balatoni táj, a természet, később a hegyek (Himalája, Fuji) és a tenger, valamint a spirituális témák. Apró pontjai egyfajta vibrációt adnak a képeknek; a részletek hiánya és a felnagyított szemek az ember univerzális lényét hangsúlyozzák. Tájképei a végtelenség nagyságát, az időtlen csendet és az ember kicsinységét fejezik ki. Brunner Erzsébet anyjánál sokkal több portrét, életképet festett, Indiát kevésbé spirituálisan, sokkal inkább a maga naturális valóságában ábrázolta. Gyerekek, férfi és női portrék, a különböző népek sajátos jegyű arcai, fák, állatok szerepelnek képein.