Fejléces levélpapíron fekete tintával írt autográf levél autográf aláírással, keltezett. “Kedves Gyurkám! “Beatus ille qui procul…” valami egészen különös varázs van ebben a hihetetlenül csendes és mégis legmélyebb életben, amit itt élek. paradoxonnak tűnik fel ez a kifejezés, de úgy van, hogy a kultúrember ősállapotában élek. Kizárólag két síkon folyik le a nap nap után: zavartalan elmerülés a munkában, amely óriási lendülettel és nagy eredménnyel folyik, és elmerülés jelen “minőségem” adta viszonyokban.”