A szolnoki Kodály kórus 1984 nyarán két koncerten mutatkozott be a nyugatberlini közönségnek. A vendéglátó nyugat-berlini Oratórium kórussal közös koncertek egyikén — a Művészeti Főiskola koncerttermében — a régi zene gyöngyszemeiből, valamint német és magyar klasszikusok műveiből összeállított műsoruk koncentrált és színvonalas előadását kedvezően fogadta a közönség és a kritika egyaránt. A német publikum, melyet a realitásérzék és a tartózkodó megnyilvánulások inkább jellemeznek, mint a heves lelkesedés, kitartó tapssal jutalmazta főként a Kodály-műveket és a kortárs magyar szerzők népzenei feldolgozásait. A több mint kétórás, ráadásszámokkal koronázott koncert hangulatából táplálkozván a Kodály kórus második hangversenye Az ének szóljon... a művészi újraalkotásra jótékony hatást gyakorló oldottság jegyében zajlott. A vendéglátó kórussal közösen előadott oratóriumrészletek és német népdalok — melyek éneklésébe a közönség is bekapcsolódott. — a zenében fogant barátság ünneplésévé emelte a koncertet. A hangversenyt követő baráti találkozón így fogalmaztak vendéglátóink: Az ének szóljon, és ne a fegyverek, az ének szóljon, mely lehetőséget ad egymás megismerésére. A Kodály kórus elsőként képviselte a magyar kóruskultúrát Nyugat-Berlinben / Buday Péter magángyűjteménye / Forrás: Szolnok megyei Néplap (1984.07.20.)