A TISZTA MÉZ színdarabot egy valóban megtörtént, megdöbbentő esemény ihlette. Pennsylvania államban 1866-ban alapítottak egy várost: Centráliát. Az álmos kisváros 1100 lakosa egyszer csak arra ébredt, hogy a régi, szemétgyűjtésre használt szénbánya ég. Ugyanis a város vezetősége a helyi önkéntes tűzoltókat arra kérte, hogy gyújtsák meg a bányában felgyűlt szemetet. Csakhogy a szén belobbant, égni kezdett, szétterjedt a járatokban és azóta is csak ég. Megállíthatatlanul ég. 1984-ben a lakókat elköltöztették, de néhányan mégis Centráliában maradtak. Hogy miért, pontosan nem lehet tudni. Talán egyszerűen csak élni. Szálinger Balázs kortárs, mozgásszínházi meséjében életre kelnek Centrália megálmodott lakosai, a család, a három messzevágyó fiú, a három szerelmes nő, a Tűzoltó, a Mentős, a Kéményseprő és a Pap; megannyi álmodozó, kikben ég a vágy, hogy ki- és túllépjen abból és azon, amibe beleszületett.

"Széttöredezve, megátalkodottan Vonszoljuk, férgek, saját magunkat: Feltámadásra méltatlanok, Méltósághoz túl alantasak, Az alvilághoz életszagúak, Földi életre alkalmatlanok, Az alkalomhoz már félig sem illők, Leszúrtuk rég a Szív rendszerét, de ha bajba jutunk, Mind azt hazudjuk, hogy ember a nevünk."

Férj: Horváth Virgil; Feleség: Fehér Anna; Papa: Háda János; Pap: Gieler Csaba; Kéményseprő: Andrássy Máté; Tűzoltó: Kádas József; Mentős: Csórics Balázs; 1. Fiú (Búvár): Dányi Krisztián; 2. Fiú (Pilóta): Blaskó Bori; 3. Fiú (Hegymászó): Krisztik Csaba; 1. Nő: Varga Gabriella; 2. Nő: Sipos Vera; 3. Nő: Földeáki Nóra; Speaker: Simkó Kati; Szemét: Blaskó Bori; Ember: Krisztik Csaba; Narrátor: Simkó Kati

Színpadtér: Éberwein Róbert; Jelmeztervező: Benedek Mari; Dramaturg: Upor László; Ügyelő: Verebély Mónika; Súgó: Túri Mária; Asszisztens: Czipó Gabriella; Rendező: Horváth Csaba