"Nem üres szavak elrebegésével imádkozunk. Elrebben az ily szó az ajakról hidegen, érzéstelen s eloszlik a légben: imádság csak az, ami a szívből mélyesmélyen fakad. Mint az éltető, gyógyító forrás hév vize, ha megnyitjuk útját, mélyen a föld méhéből ered s magas sugárban ég felé szökell: úgy emelkedik ég felé az áhítatszülte ima a szív mélyének rejtekéből. Ily imám szálljon fel Hozzád most is; szóban nem csupán, hanem ájtatos érzésben is : hisz ösmered Te, amit emberi szó ki nem fejez : könnyeim értelmét, fohászaim, sóhajaim titkát. Legyenek kedvesek Előtted ajkaim szavai és szívem merengése Örökkévaló, Szirtem és Szabaditóm, Ámen."