Oldal István nagybecskereki fényképész felvétele Révai Miklós nagyszentmiklósi emlékművéről. Ez a felvétel megjelent a Vasárnapi Ujságban is (40. évf. 36. sz. 1893. szeptember 3.) az alábbi ismertetővel: "Az ünnep istentisztelettel kezdődött, s utána a Délmagyarországi Tanító Egyesület és a Torontál-megyei Közművelődési-Egyesület díszgyűlése következett. A gyűlés tárgya Kiss Sándor kegyesrendi tanár emlékbeszéde volt. A gyűlés utána az emlék leleplezése következett. A díszes oszlop a Szegedi- és Deák-Ferenc-utca sarkán áll, a hol nagy sokaság várt már az ünneplők felvonulására. Itt, a lepel lehullása után, Pintér Kálmán kegyesrendi tanár alkalmi ódát szavalt. Az oszlop Deák-utcára néző alapzatán ez a felírás olvasható: "Fölállította a Torontál-megyei magyar közművelődési egyesület és a délmagyarországi tanító-egyesület nemes lelkű adakozók hozzájárulásával" A Szegedi-utca felőli oldalon pedig: " Ünnepélyesen leleplezte a délmagyarországi tanítóegyesület XXVII-ik nagygyűlése alkalmával! 1893. évi augusztus hónap 25-én." A főhomlokzat felirata pedig ez: "A történeti nyelvészet atyja, Révai Miklós, a nagy, született 1750-ik évi február hó 24-én i Nagy- Szent-Miklóson, Torontál-megyében, meghalt 1807. évi április hó i-én Pesten." Az oszlop-test két másik oldala szintén el van látva vésetekkel. Az egyiken Révai saját szavai: "Ha valaha a megújult haza tisztelni fogja nyelve fenntartásáért eleget szenvedett mártírjait, már előre vigasztalódom benne, hogy engem azoknak számába helyez." A túlsó oldalon pedig ez a vers van bevésve: "Kit nem segíte élni nemzeted, S ki érte őt nyelvében élteted, Magad szebb jövődre sírodból keléi: Neved szívünkben mindörökre él!" (Forrás: Vasárnapi Ujság, 40. évf. 36. sz. 1893. szeptember 3.)