„Hajamnak árja még veres, miért, hogy a régi léha seregből senki sem keres? Ölem még izzó csókra éhes, mellem rózsája még kemény…” S az ablakon röhögve lépett be az utolsó vőlegény: “Hopp Sára, hopp, gyerünk a táncra, ma holt szerelmed torán hadd üljön nászlakmát a lárva ágyékod hervadt bíborán.” (Francois Villon: Haláltánc ballada) Gergye Krisztián haláltánc-koreográfiája „a maga számtalan körtáncával olykor egyenesen megelevenedett ornamentikára hasonlít, végtelenített frízekre, máskor középkori vándorkomédiások vicces, harsány, obszcén mutatványait idézi, de visszaköszönnek a koreográfustól megszokott furcsa kentaurok, mitológiai lények és a többszereplős erotikus formációk is.” (Tóth Ágnes Veronika, Kultúra.hu)