Csomagolóanyag, palack címke (sör), színes papír nyomat. Arany keretes címke, benne egy sirály képe a gyár "N K S" betűs emblémájával és feliratok kék és sárga háttér előtt: "Sirály speciál világos sör Nagykanizsai Sörgyár Bolti ára 11,-Ft." Adatok a tárgy felirata alapján. A nagykanizsai sörgyártás rövid története: A nagykanizsai Kereskedelmi és Iparbank elnöke, Gelsei Guttmann Vilmos indítványára a nagykanizsai üzletemberek és vállalkozók 1892-ben elhatározták, hogy a városban egy malátagyárral együtt üzemeltetett sörgyárat alapítanak. A gyár alapító okiratát 1892 június 30-án írták alá. A vállalkozás neve Kanizsa Serfőzde Részvénytársaság lett. A malátagyár 1894-ben már 133,5 tonna malátát készített. A sörfőzde 1895. február 5-én kezdte meg működését és ugyanezen év május 2-án már mérték az első sört. A nagykanizsai sörgyár 1911-ben a nevét Király Sörfőzde Részvénytársaságra változtatta. 1928. júniusában a Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvény Serfőzde RT kőbányai cég megvette a Király Sörfőzde Részvénytársaságot, és a gazdasági világválság utolsó évében 1933-ban leállította a sör- és malátagyártást Nagykanizsán. 1938-tól a gazdasági helyzet javulása, a területgyarapodás, valamint az 1940. évi rossz bortermés következtében a sörtermelés ismét növekedett, így 1941 januárjában felújították és üzembe helyezték a Király Sörfőzde Részvénytársaság üzemeit. A Király Sörfőzde Részvénytársaságot 1948. március 25-én államosították. 1949 végéig folytatódtak próbálkozások a sörgyártás folytatásával Nagykanizsán, de a felettes szervek akkor végleg elhatározták a sörgyár teljes leszerelését. A magyar Minisztertanács 1954. október 13-án határozatot hozott a sörgyár és a malátagyár újjáépítésére. A cég neve Nagykanizsai Sörgyár lett. Az első kész sört 1956. június 16-án fejtették le, és már június 26-án megindult az értékesítés. 1959. január 1-jén megalakult a Magyar Országos Söripari vállalat, ettől kezdve a korábbi önálló sörgyár a vállalat gyáraként működött tovább. F: Tar Ferenc: Adalékok a nagykanizsai sörgyártás történetéből - Hévíz 2010. / 4. szám 38-43.o