A három narancs szerelmese című előadás régebbi változatú szövegkönyve.

Ismertető: Ha már végképp nincs mit tenni, sehol egy fikarcnyi remény, nosza! Tárd ki az ablak szárnyait, csodálkozz a csillagokra és telitüdővel hívd a BOLONDOT! A bolondot, kinek keze-lába, s minden hajaszála bolond. Akit azért penderített világra a teremtő, hogy bolondozzon. A bolondot, akinek egyetlen mestersége: a bolondság. Hát kiálts bolondot, ha már nincs mit tenni! Csörgő csörrenését, kisgyerek kacagását hallod majd, meg valami furcsa neszt, izgatott motoszkálást! Aztán? - Hé, komám! Itt vagyok! – gajdol máris a fejed búbján egy fura, zöld-piros figura. Hoplahopp és fityfiritty! Kezdődik! Seholsincs országban, sosemvolt esztendőben, szóval, valahol a Mesében magasodik egy palota, palotában fürdőkamra. Ott ejtőzik a királyi família naphosszat. Csak Tartaglia herceg bús-szomor: hogy ő nem eszik, nem iszik, aludni nem tud, élni nem akar, halni is csak úgy, ahogy. Királyi atyja hiába atyáskodik, a tanácsnokok tanácstalanok, vállunkat vonogatják csak a tudós doktorok: - Végképp nincs mit tenni… Sehol egy fikarcnyi remény…