Kassa az 1930-as, 1940-es években

A kápolna valószínűleg a 14. sz. 1. felében épült, a város területén fekvő temető kápolnájaként. A temető tőle délre feküdt. Szent Mihálynak szentelték, aki a holtak lelkét a másvilágra kíséri. Alsó része „ossarium“-nak (csontkamra, csonttároló) szolgált, itt tárolták a felszámolt sírokból előkerült csontokat. Felső részében miséket celebráltak. 1508-ban északról egy oldalhajót építettek hozzá, melyet azonban az 1902-04-es felújításkor elbontottak. Ekkor a kápolna falába, hogy az utókornak fennmaradjanak, 17 db. sírkövet építettek, melyek a 14.-17. sz.-ból származnak. A kápolna tornyocskája gótikus stílusú. Oltárán a jeleneten Szent Mihály a sátánnal vív (sárkány formájában). Belterében „Ecce Homo“ kő tabernákulum (szentségház, másképp az oltáriszentség őrzésére szolgáló, díszes zárható szekrényke a katolikus templomokban az oltár közepén) és középkori falfestmények maradtak fenn. A sekrestye bejárata felett a legrégibb fennmaradt kassai címer látható.

A holtak lelkét a másvilágra átsegítő Mihály arkangyalnak szentelt templom. A templom a volt városi temető helyén épült, a föld feletti épületrészt a XIV. században emelték, eleinte osszáriumként szolgált. Bejárata felett látható Mihály arkangyal szobra, aki mérleget tart a kezében, illetve Péter és Pál apostolok szobrai. A templom falaiba 18 sírkövet építettek be, amelyek eredetileg a Szent Erzsébet-székesegyházban és a volt temetőben voltak.